Már oly hüvösek az éjjek,
S ha lemegy a nap én félek,
Az álomtól mely néha becsap,
Téged látlak mintha csak égnél,
Gyönyörü száddal hozzám beszélnél.

Nem lehetsz itt csak az emléked,
Rád gondolok s a fájdalom éget,
Minden múltad a jelen s a jövő,
Minden mit a képzeletem sző.

Refr.
Elmulik minden egyszer véget ér,
Nem mondtál semmit csak szó nélkül elmentél,
Ládot itt vagyok minden nap várom hogy ujra vissza térj,
De hiába neked ennyi kellet egy lány hogy csak ennyit ér.

Én szerelmet vallanék de reszket a kéz,
Könnyes a szem mi a szemedbe néz,
Eláruja a fájó szívet egy szerelmes lelket mi belül éget.

Szádon a szám és kezedben a kezem,
Tégy amit akkarsz már nem számit nekem,
Mert eljön a reggel mi annyira fáj,
Mit szívem nem képes elviselni már.

Refr. 2X
Elmulik minden egyszer véget ér,
Nem mondtál semmit csak szó nélkül elmentél,
Ládot itt vagyok minden nap várom hogy ujra vissza térj,
De hiába neked ennyi kellet egy lány hogy csak ennyit ér.